A látogatás

Hazáig meg sem álltam.Őrültként rontottam be a házba,ahol csak a bátyámat találtam.
-Úristen veled meg mi történt? -kérdezte fintorogva.
-Tudod kinn esik! -vágtam vissza gúnyosan.
-Ja,és te is elestél! -majd el kezdett röhögni eszeveszettül a fa viccén.Szúrós szemeket eresztettem rá,majd fel baktattam a szobámba.Le dobtam a vizes cuccokat,és be álltam a zuhany alá.Tele volt a fejem gondolatokkal,nem tudom mi történik most velem.Eddig ezt az érzést még senki sem váltotta ki belőlem mint Liam.A gyönyörű szemei,az illata hogy beszél.Nem értem ön magamat.Kb fél óráig áztattam magam a zuhany alatt,majd fel öltöztem és le mentem a nappaliba Rickyhez.
-Anyáék?
-Holnap este jönnek haza. -kaptam választ.
-HOLNAP ESTE??? -kiabáltam rá.
-Ja,valami céges buli lesz. -nevette el magát.
-Na ne,és én addig össze leszek veled zárva? -kérdeztem idegesen.
-Jaj húgi,szeretnéd mi? -mosolyodott el bárgyúan.De nem,én ma Adamékhez megyek egy buliba és te persze nem szólsz Anyuéknak.
-Oké,és mit is kapok érte? -már én is mosolyogtam.
-Tudod ilyenkor nagyon utállak! -jelentette ki.Am itt aludhat Jen és Apáéknak nem szólok.
-Te hülye,Jen így is akkor alszik itt amikor akar. -néztem rá hülyén.
-Jól van,jól van.Meg csinálok bármit amit akarsz,csak ne szólj Apáéknak oké? -nézett rám könyörögve.
-Haha,imádom hogy a kisebb nyer mindig! Menjél aztán csípd ki magad Ritának. -mosolyodtam el.
-Te honnan tudsz Ritáról? -nézett rám idegesen.
-Jaj,ti férfiak túl ki ismerhetőek vagytok. -nevettem el magam,majd lehuppantam a kanapéra iCarly-t nézni.Nem tehetek róla imádom azt a sorozatot.Pár percen belül Ricky robogott le a lépcsőn.
-Na hogy nézek ki? -igazította meg az ingjét.

Ricky

-Észvesztően. -nevettem el magam.
-Akkor jó.Na akkor indulok,éjfél előtt ne várj! És vigyázz magadra húgi. -ölelt meg,majd meg puszilta a homlokon.Ezzel meg mi van? Gondoltam magam.Pár percen belül leesett a dolog. -elvigyorodtam és visszatértem a kanapéhoz.Pár percen belül csengettek.
-Ezt nem hiszem el! Ki a fene? -álltam fel idegesen.
-Mi van? -nyitottam ki az ajtót,majd el kerekedett a szemem.
-Szi-szi-szia..am véletlenül nálam maradt az ellenőrződ és gondoltam el hozom neked. -mondta remegő hangon Liam.
-Jaj,ez aranyos volt tőled tényleg köszönöm. -mosolyodtam el.Am nem szeretnél be jönni?
- De szívesen. -nevette el magát.
-Oké,am gyere be. -invitáltam a házba.Ülj le nyugodtan.
-Oké. -kaptam a választ a nappaliból,én pedig fel robogtam a lépcsőn a szobámba.Azt hiszem ebben a percben tudatosult bennem hogy itt van a házamban csak mi ketten.Lefagyva álltam ott a szobám ajtajába.Már egy ideje ott állhattam mert Liam fel kiabált.
-Vanessa minden oké? -kérdezte aggódó hangon.
-Persze,persze. -kiabáltam vissza.Gyorsan le tettem az ellenőrzőm az asztalomra és le siettem Liamhez.
-Azt hittem már sosem jössz le. -nevette el magát.Erre én sikeresen el pirultam.Leültem mellé és néztem magam elé,kínos csönd muszáj volt valahogy meg törnöm.
-Nem kérsz valamit inni? -néztem rá csillogó szemmel.
-De,persze.Ásványvíz jó lesz. -mosolyodott el.
-Oké,már is hozom. -fel pattantam és ki mentem a konyhába és előttem a hűtőből két vizet,visszamentem a nappaliba Liamhez és oda adtam neki.
-Köszi. -mosolyodott el.
-Am,nem szeretnél kicsit mesélni magadról? -tettem fel a kérdést.

Liam szemszöge.~

Csodás Vanessa,fel tette azt a kérdést amitől az eddig legjobban féltem.Tudtam ha el mondok neki mindent az életemről akkor más szemmel fog rám nézni.Nem tudtam mit tenni,hazudnom kellett.

-Hűű,am Liam Knight a teljes nevem.1994.szeptember 15-én születtem Denverben.Anya és Apa 12 éves koromtól csak veszekedtek és ez így ment 2 éven át.Majd be adták a váló keresetet.Miután el váltak Anyának munka után kellett néznie és talált is de sajnos egy eléggé problémás munkahelyet.Majdnem minden hónapban át helyezik egy másik városba és nekünk költözködnünk kell.Úgy tűnik ez a hely már marad mert annyi városban voltunk már hogy ezután max. Budapestre küldhetik még. -nevettem el magam majd jött a hazugság.A foci elég jól megy,minden sulimban én voltam a csapat kapitány. -mosolyodtam el elégülten de a szívemben óriási fájdalmat éreztem mert hazudtam álmaim lányának.

-Oh,wáó ez szuper.Képzeld én pedig pom-pom  lány vagyok,ha gondolod te is be szállhatnál a foci csapatba. -nevette el magát.

A torkomban egyre nagyobb lett a gombóc,tudtam hogy nem kellett volna hazudnom.Még vissza tudom fordítani de akkor elveszítem.

-Ááh,már kijöttem a gyakorlatból. -legyintettem zavarban.

-Ahogy gondolod,pedig nálunk Chase a csapat kapitány meg mutathattad volna hogy ki a jobb. -nevette el magát.

-Chase? -néztem rá.

-Igen,a fiú akitől meg mentettél. -pirult el.

-Már rémlik,tudod inkább távol maradnék tőle. Ahogy neked is így kellene tenned. 

-Jaj Chase már évek óta ezt csinálja,igaz ilyet mint amit nem rég tett sohasem eddig nem csinált.

-Ugye tudod hogy bánthatott volna téged ha nem vagyok ott.

-Igen,de ott voltál. -mosolyodott el.Ebben a percben éreztem hogy nem bírom tovább,vagy most meg csókolom vagy kilépek az ajtón.De nem,nem volt erőm meg csókolni mi után hazudtam neki.Le bénultam,nem tudtam mit tegyek.

-Liam jól vagy? -fogta meg a kezem.Még jobban le bénultam.

-Liam? Liam? Hívjak orvost? -kérdezte miközben a hangja egyre rémültebb lett.

-Nem,nem kell.Jól vagyok csak el gondolkoztam. 

-Hallod nagyon rám ijesztettél. -közben a keze még mindig a kezemen volt.Rá pillantottam majd rögtön el vette a kezét.

-Azt hiszem én most megyek. -jelentettem ki majd az ajtó felé vettem az irányt.Fel téptem a kilincset és rohanni kezdtem haza.

.....................

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:

Az eső

Reggel 07:00 órakor eszeveszettül elkezdett az órám csörömpölni.Azt hittem azon nyomban le ütöm! Mérgesen,de ki kászálódtam az ágyamból.A fürdő szoba felé vettem az irányt és el intéztem a reggeli teendőimet.Csináltam valamit a fejemmel,mert az valami borzasztó volt.Nem sok válogatás után ezt a szettet választottam mára.

A hajammal sokat bíbelődtem,de a végén ez lett belőle.

Amikor kész lettem,vettem magamra egy pillantást még a tükörben és el indultam le a lépcsőn.Dudolászva szökdécseltem mint egy 5 éves.
-Szép,jó reggelt mindenkinek! -kiabáltam el magam.Erre persze az egész család hülyén nézett rám.Erre csak el vettem egy almát és el indultam a suli fele.Az út közben zenét hallgattam,és mivel ilyenkor még ki halt az utca egyszer kétszer meg pördültem a ritmusra.Pár percen belül a sulinál voltam.Az ajtóban már Jenna állt.
-Szia,drágaságom! -kiabálta el magát,majd szorosan magához ölelt.
-Szió,te kis ribi! -nevettem el magam.
-Na fel készültél?Ma nagy napod van.. -kezdett bele mondandójába Jen.
-Öm...várj..nem.Mi van ma? -kérdeztem értetlenül.
-Jaj,ennyire sík hülye nem lehetsz igaz? -kérdezte fel húzott szemöldökkel.
-Hisz ma hívod el az új fiút randira! -kiáltotta el magát.Na azt hiszem ebben a percben semmisültem meg.Ez tegnap óta ki is ment a fejemből,valahogy ki kell kerülnöm ezt az egészet.De nem volt semmi ötletem.Csak olyan fejet vágtam Jennára hogy: 'miért kínzol?'. El indultunk együtt be a suliba.Sajnos rémesen közeledett a Matematika óra,és nagyon féltem Liamtől,és Jentől is....És eljött 8.órám Matek.Nagy levegőt vettem és be nyitottam a terembe,Jen mögöttem.Amikor be léptem Liam már ott volt és a könyvébe temetkezve ült.Csak bámultam,nem tudtam mit tegyek.Jen meglökött hogy mennyek oda hozzá.Nagy nehezen közelebb mentem,majd le ültem a helyemre.Jen gyilkos tekintettel nézett rám,várta hogy meg szólaljak.Viszont mi előtt bármit is tudtam volna mondani valaki meg veregette a vállam.
-Héj,szia Vanessa! -köszönt azzal a gyönyörű mosolyával rám Liam.
-Szi..a. -nyögtem ki valamit végre.
-Akkor am ma? -kérdezte.
-Igen,persze.De am szerettem volna kérdezni valamit! -jelentettem ki. *mit csinálok?o.O*
-Oh,tényleg? Nekem is! Hallgatlak.. -mosolyodott el.
-Nem,mondd te.
-Nem,te hamarabb kezdted.
-De ez nem olyan fontos.
-Am oké...öm....szóóvaaal...holnap vagy mindegy mikor lenne kedved...am....tudod vagy .....izé? -kérdezte dadogva.
-Am igen,mind jól hangzik! -kacsintottam rá.Majd meg beszéljük.
Nagy nehezen el kezdődött az óra,Jen viszont végig azzal a 'mondd már mit mondott' tekintetével nézett.Lassan ki csengettek,mi pedig indultunk a könyvtár felé.Ki nyitotta előttem az ajtót,előre engedett és még a széket is kihúzta nekem. *úri ember* :O
-Akkor ismét egy kis feladat,ha nem sikerül kérlek szólj.Ne légy makacs. -nevetett rám.
-Oké,meg ígérem. -mosolyodtam el.
Nagyon jól mentek a feladatok,mind sikerült. Liam nagyon el ismerően bólogatott azzal a szép fejével.
-Nos,mára ennyi.Ügyes voltál Vanessa.
-Oh köszönöm Liam! -kiabáltam el magam mint valami rajongó.Elég furán nézett rám,meg is értem.
Amikor végeztünk el indultunk haza fele,pár perc múlva szerencsénkre el kezdett szakadni az eső.Mind a ketten bőrig áztunk.Nem tudtunk sehova sem be menni,majd egy épp zárva levő virág árus ponyvája alá mentünk be.
-Meg fogsz fázni. -jelentette ki.
-Te is. -nevettem el magam.
Majd egymás szemébe néztünk és akkor jött ismét 'üdvözöllek pillangóim'. Rá pillantott a számra és meg nyalta a sajátját.Tudtam mi következne,és azt is hogy hiba.El kezdett közeledni ekkor...
-Oh,nézd ki sütött a nap! -kiáltottam föl,majd el indultam haza fele.
..........
Ehhez a részhez én ezt a dalt ajánlom.(:

Hívjam el?

Liam szemszöge.~

A kerítésnél meg láttam Anyu kocsiját és siettem be.

-Anya,szia. -öleltem meg.

-Kicsim,mi ez a nagy ölelkezés? -kérdezte meglepetten.

-Csak hiányoztál! -mosolyogtam rá.

-Na ilyet sem hall minden Anyuka a 16 éves fiától. -mosolyodott el.Ezért vagyok olyan mázlista Anya.

-Na ugye? -mosolyodtam el,viszont valamit el felejtettem az arcom.

-Liam veled meg mi történt?....már megint? -kérdezte szokott hangon.

-Nos Anya ma nem azért vertek meg mert nem tetszett nekik a fejem. -mosolyodtam el.

-Akkor meg mi történt? 

-Verekedtem. 

Anya olyan fejet vágott amilyet még soha.

-Hogy mi? Várj! MIT CSINÁLTÁL? -kérdezte ingerülten.

-Anya sajnálom de nem volt választásom.Különben bántotta volna Va...senkit. -vágtam rá gyors tempóban.

-Na akkor most szépen leülsz és el meséled mi történt. -mutatott a székre.

-De...-kezdtem volna bele mondandómba.

-Nincs DE! 

-Jól van,jól van.

Majd el kezdtem neki mindent az elejéről.Már vagy 2 órája mondhattam neki.

-Oh,és hogy hívják a leányzót? -kérdezte óriási vigyorral.

-Vanessa....vezeték nevét nem tudom. -pirultam el.

-Értem,drágám szerintem el hívhatnád valahova randevúzni. 

-Anya te jól vagy? Hol mondana nekem igent? 

-Ott ahol kérdezed. -nevette el magát.Kicsim olyan helyes fiú vagy,kedves és tisztelet tudó.A lányok álma,akkor?

-Nos eddigi életemben ezt nem tapasztaltam.

-Liam,holnap beszélj vele...a kedvemért. -nézett rám Anya.

-Hát..oké.De ha nem jön be a te lelkeden szárad. -nevettem el magam.

Anya fel ment meg csinálni a papír munkát én pedig neki álltam a házijaimnak.

.......Eközben!.

Vanessa szemszöge.~

Meg írtam a házikat,és épp pakoltam be a holnapi napra amikor csengettek.Le szaladtam a lépcsőn és Jen állt az ajtóba.

-Szia! -ugrottam a nyakába.Mi járatban? -tessékeltem be az ajtón.

Vanessa *barna* és Jenna *szőke*

-Hello,veled meg mi van? Úgy viselkedsz mint egy szerelmes tini. -nézett rám gyanakodva.

-Oh,már tudom miért vagy itt. -kacsintottam rá.A hűtőhöz szaladtam ki kaptam belőle 1-1 doboz sztracsatella fagyit 1-1 kanalat és fel rohantam a szobámba.Jenna követett.

-Gossip Girl! -kiáltottunk fel a tv elől.Aztán jött a reklám és Jenna kérdezősködni kezdett.

-Na milyen volt a korepetálás az új fiúval? 

-Am jó,segített szerencsére ...am szóval...ömm..ennyi. -mondtam dadogva.

-Na az szuper,tudod azt terveztem hogy holnap el hívom egy randira. -jelentette ki mosollyal.

-NEM! -ugrottam föl és kezdtem kiabálni,de azon nyomban meg is bántam.A szám elé csaptam a kezem és vissza ültem.

-Neked meg mi bajod van? -kérdezte nevetve,nem is értettem.

-Am...semmi...ha akarod...NE..izé .....hívd el....!

-Oké,akkor meséld el mi történt a korepetáláson mert itt valami sántít. -mondta fel vont szemöldökkel.

-Nem ott kezdődött....-kezdtem bele.

Mindent el mondtam neki,ő meg ki kerekedett szemekkel nézett.

-Akkor már értem hogy miért futottál ma el,ez esetben természetesen nem hívom el.

-Mi de miért? -kérdeztem meg lepetten.

-Azért mert mind a kettőtöknek tetszik a másik,és a legjobb barátom vagy. -válaszolta.

-Mi? Hisz én nem is tetszem neki.Egy ilyen pasinak,tökéletes arc berendezéssel,intelligenciával....-eközben túlságosan is bele merültem mert megint olyan lett a  fejem mint egy paradicsom.

-Igen TE! -kiabált rám Jen.Ne légy ilyen nyámnyila,holnap hívd el randira. -kacsintott rám.

Nem ezt rosszul hallottam,legalább is remélem.Te NORMÁLIS vagy???? -gondoltam magamban.

-Te meg őrültél?? 

-Nem,de itt a te időd.Ha holnap nem hívod el én fogom...a te nevedben.Na melyik? -kérdezte majd ki sétált a szobámból.Utána rohantam.

-Oké Jen,meg kérdezem.De mi van ha nemet mond?

-Semmi,mivel nem fog nemet mondani. -kacsintott rám.De most mennem kell mert Anya már "fortyog". -nevette el magát,adott egy puszit és rohant.Tele voltam gondolatokkal,és úgy feküdtem le az ágyamra.Sikeresen be is aludtam.

......................
Ehhez a részhez én ezt a dalt ajánlom.(:

 

A könyvtárban

Vanessa szemszöge.~

-Már csak 5 perc és kicsengetnek.Mindenem remeg,ott lesz Ő.Nem,nem megyek el.De muszáj.

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben amikor megszólalt az a bizonyos csengő.A gyomrom összerándult,most mi lesz?

Lassan össze szedtem a cuccaimat és indultam volna ki a teremből ha valaki meg nem állít:

Chase

-Várj csak kis csillag,beszédem van veled! -szólított le az a bunkó Chase.

-Nekem viszont nincs! -mondtam neki ingerülten.Ki engednél? Dolgom van.

-Nem,nem.NEKÜNK van még dolgunk. -mondta mosollyal az arcán.

-Nekünk? Hagy röhögjek egy jó! -erre erőltettem egy mű nevetést.Ennyire szánalmas vagy hogy nem bírod fel fogni hogy nem kellesz valakinek?

-Szeretnéd hogy a pasid legyek,vagy egyszer is megcsókoljalak! -mondta.

-Ha te lennél az utolsó pasi a világon akkor SE. -mondtam neki röhögve.

-Na ide figyelj te ribanc! -erre meg kapta a karom és erősen szorítani kezdte. Mit képzel...

-Héj,engedd el de most rögtön! -kiabált rá valaki.Háttal álltam így nem láttam ki.

-Te ebbe ne avatkozz bele új gyerek! -förmedt rá,ennél a mondatánál tudtam ki áll ott.

-De bele avatkozok,szóval most engedd el de RÖGTÖN. -kiabált.

-Mert különben mi lesz? -kérdezte Chase,erre le lökött a földre.

-Azt szerintem egyikünk sem szeretné meg tudni. -válaszolta Liam még mindig halál komoly hangon.Nem is értettem.

-Vanessa most menny ki. -szólt rám Liam. Én engedelmeskedtem neki,és el indultam az ajtó felé.De egy kéz ismét vissza rántott,ezt Liam nem hagyta félre lökte Chase-t és ki küldött.Amikor vissza néztem láttam hogy Liam-et meg üti és meg rugdossa Chase,nem tudtam mit tenni.Éreztem hogy az én hibám.

-Máskor ne avatkozz bele a dolgaimba....nyomorék. -majd ott hagyta a földön.

Amikor kijött a teremből Chase engem keresett de ügyesen el bújtam a szertárba.Ahogy el ment be rohantam Liam-hez.

-Úristen te jól vagy? -kérdeztem aggódóan.

-Te nem mentél el? -kérdezte.

-Dehogy mentem el,hisz meg mentettél...ez az egész az én hibám. -és egy könny csepp gördült végig az arcomon.

-Héj,semmi baj.Ez nem a te hibád..hmm már hozzá szoktam. -majd el mosolyodott.

-Na gyere! -fel húztam a földről és a könyvtár felé indultunk.Épp üres volt így be ültünk a szekrények közé.Le segítettem egy székre,pár zsebkendőt be vizeztem és a vérző arcára nyomtam.Ekkor fel nézett.Ne,csak a szemeidet ne!Rám mosolygott,amire én akaratlanul is vissza mosolyogtam.Egy fél órán belül már teljesen jól volt.Neki kezdtünk a "korepetálásnak". Leültünk az asztalhoz és elkezdtük az anyagot gyakorolni.Az első feladatot könnyen meg oldottam,és ön elégült mosollyal elé tettem.Elismerően bólogatott majd adta a másodikat.Neki kezdtem de meg akadtam,már 3-szorra radíroztam ki még mindig rossz.Nem ment,nem akartam mutatni neki hogy nem megy.

-Segítsek? -kérdezte.

-Nem!Megy ez,csak idő kell. -válaszoltam.

-Vanessa,figyelj de direkt azért vagyunk itt hogy segítsek neked.

Erre nem tudtam mit mondani,bólintottam és elé tettem a feladatot.Végig nézte és fel állt,körbe jött és mögém állt.

-Oké,alapjába véve nem a matekkal van a gond csak túlságosan izgulsz.

-Mi? Én? Hisz én mindig teljesen nyugodt vagyok. -válaszoltam full komolyan.

Erre csak mosolygott .

-Na akkor még egyszer kezdd el!

-Oké.

Ismét nem ment,már 20 perce csináltam,semmi.

-Oké,fel adom SEGÍTS.

-Hmmm.

Fel állt mögém jött ismét majd a székem mögül felettem át hajolt és a papíron mutatta a feladatot.Erre fel néztem,és bámultam ahogy magyaráz.Nem tudtam mit,de magyarázott.Ekkor onnan "fentről" rám nézett

-Érted? -kérdezte komoly hangon.

Majd a szemembe nézett és el lágyult a tekintete,csak néztük egymást már vagy 5 perce.És ekkor jött az az érzés amit soha nem akartam érezni a 'pillangók a gyomorban' érzés.Fel eszméltem,tudtam nem jó amit csinálok.

-Igen értem! -rávágtam gyorsan majd  hirtelen a papírba temetkeztem.

Lám csoda sikerült meg oldanom a fel adatot,és el ismerő bólogatást kaptam.

-Nos,szerintem mára ennyi volt. -szólalt meg szomorú hangon.

-Oh,oké.Következő? -kérdeztem csillogó szemekkel.

-Holnap,ugyanekkor?Ugyanitt? -kérdezte.

-Verés nélkül! -elmosolyodtam és rá kacsintottam. 

Meg vártam és együtt indultunk el haza fele.Csöndben voltunk,meg se mukkantunk egész úton.Amikor a házunkhoz értünk meg álltam vele szembe,nem tudtam megöleljem-e?Meg pusziljam-e?Vagy csak egy 'sziát' mondjak neki?

-Am,akkor itt lennénk.

-Öm...oké...akkor holnap.

-Persze.....-mikor már távolodott utána kiabáltam. Héj Liam!

-Igen?

-Jobbulást,és még egyszer köszönöm.

Erre el mosolyodtunk.Végig figyeltem ahogy el megy,az utca végéig amíg láttam.Majd mint egy hülye szökdécselve be toppantam a házba,tudtam még senki nincs otthon.Fel szaladtam a szobámba,be kapcsoltam a rádiót ahol épp: Gusttavo Liam~Balada Boa ment és az ágyon ugrálva énekeltem.Nem kellett titkolnom....szerelmes lettem.

...........

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:

Az új osztálytárs

Vanessa szemszöge.~

Idegesen téptem föl a matek terem ajtaját,majd becsaptam magam mögött.Le dobtam magam a helyemre és a padra hajtottam a fejem.Nem lehetek ennyire szánalmas,nekem ebben sosincs szerencsém ezt nem hiszem el. -gondolkodtam el.Amikor hirtelen kinyílt az ajtó,oda pillantottam és Marco taár úr lépett be.

-Vanessa,te mit keresel itt? Hisz csak 20 perc múlva lesz óránk -kérdezte kikerekedett szemekkel.

Nem tudtam mit válaszoljak,hát előugrottam egy hazugsággal.Utáltam hazudni de jobb ötletem nem volt.

-Csak beszélni akartam még a tanár úrral az óra előtt,sajnos egyáltalán nem értem az anyagot amit most veszünk. -mondtam áll fancsali képpel.

-Vanessa hisz te vagy a legjobb diákom hogy-hogy nem érted? -kérdezte meglepetten.

-Én..nem..én... -nem tudtam mit mondani.

-Otthon minden rendben? -kérdezte.

-Persze miért ne lenne?

-Csak mert akkor szoktak a gyerekek így viselkedni. -válaszolta mintha tudott volna valamit is erről.

-Nem,csak tessék meg nyugodni.Otthon minden rendben,csak tényleg nem értem az anyagot ezért voltam benn a teremben hamarabb. -állj Nessa ez már sok le fog neki esni hogy hazudsz.

-Oh,akkor rendben.Bár még mindig nem fogtam fel hogy ez hogy lehet de segítek. -válaszolta.

-Köszönöm. -bólintottam.

-Mutasd meg mit nem értesz. -mosolygott rám.

Upsz,erre nem gondoltam.El vörösödött a fejem amit szinte tuti hogy észrevett.

-Vanessa jól vagy?Mintha legalább 5 iskola kört futottál volna úgy nézel ki.

Válaszolni nem tudtam mert megszólalt a csengő és el indultak a diákok a terembe.Jen rögtön oda jött hozzám hogy meg kérdezze mi történt.Ahogy betette a lábát a terembe ingerülten keresett a szemével.Mikor meg talált felém közeledett.

-Ne vigyél börtönbe! -emeltem magam elé a kezem.

-Nem viszlek csak nyugi már,csak válaszokért jöttem.

-Oh,ma nem lesz törink. -néztem rá hülye fejjel.

-Te idióta nem érdekel a töri,hanem hogy miért nem jöttél oda hozzánk.Mi volt az a kirohanás?

-Jaj semmi,csak elfelejtettem hogy ma beszélnem kell Marco tanár úrral.

-Mégis miről? 

-Nem értem az anyagot,hümm?

-Nem érted? Te? Hisz te magyaráztad el nekem a múlthéten.

-Oh tényleg? Hupsz akkor még is értem.Nyert ügy! -tapsikoltam majd leültem a helyemre.

Szép lassan mindenki meg találta a helyét,előttem Hál'Istennek nem ült senki így nyugodtan barizgáhattam a széket.Épp bele kezdett volna a mondandójába Marco tanár úr amikor kopogtak ajtón.Nem különösebben érdekelt mert általában az igazgató jön be valamit be jelenteni és köz tudott hogy a tanár úr oda-vissza van érte és mindig el beszélgetik az óra nagy részét.Bele merültem teljesen a gondolataimba amikor meg dobtak egy papír galacsinnal.

-Helló,óvatosabban nem lehetne? -kérdeztem ingerülten.

-Vanessa,jobb lenne ha figyelnél az új osztálytársunkra. -kaptam a szemrehányó megjegyzést a tanár úrtól.Erre fel kaptam a fejem és ott állt Ő.Nem hittem a szememnek,Ő az új OSZTÁLYTÁRSAM? Nem ezt nem hiszem el,mától meg változik minden.Elkezd randizgatni Jennával,összejönnek én meg majd lehetek a másod hegedűs.Megint bele merültem a gondolataimban amikor valaki el kezdett beszélni hozzám.

-Am....szabad ez a hely? -kérdezte valaki.

-Istenkém,nem......-erre rá pillantottam hisz ez Ő.Nem nem ülhet ide,akkor minden órán olyan leszek mint egy paradicsom.Rögtönöznöm kellett.

-Áh,tudod mit? Majd én oda ülök te pedig mögém? Hmm,hogy tetszik? Oké. -majd leültem a vadonatúj helyemre.Mondhatom az egész osztály engem bámult és úgy éreztem mintha a mögöttem levő bizonyos Ő is pásztázná a hátam.Óra végén épp a házit adta föl a tanár amikor megszólalt.

-Liam,az első napodon nagyon ügyes voltál.Versenyezhetsz Vanessával mert eddig a legjobbak ti ketten vagytok az osztályból.Bár most te vezetsz,mivel Vanessa nem érti az anyagot.

Erre fel kaptam a fejem.

-Oh,már meg is van. 

Oh ne,kérlek ne az legyen amire gondolok.

-Korepetálni fogod Vanessát! -jelentette ki büszkén.

És persze hogy az! Nem ez nem lehet igaz.Minek mondtam én ilyet?? 

-Óra után beszéljétek meg,hogy mikor kinél hol,oké gyerekek? -erre bólintottam,de legszívesebben ordítani tudtam volna a tanár úrral.

Kicsöngettek végre,épp a könyveimet pakoltam össze amikor azok nagy szerencsémre kiestek a táskámból.Persze hogy,ilyen is csak velem van.Elkezdtem össze szedni,amikor valaki át nyújtotta a Biológia könyvemet.

-Tessék. -mosolygott és oda adta Ő.

-Oh,kösz...-és bele pillantottam a gyönyörű szemeibe.Na ezt nem hiszem el,megint?Már vagy 5 perce álltunk ott és egy könyvet fogtunk.Mire végre kinyögtem.

-Önöm. -mosolyodtam el.Betettem a táskába és indulni készültem.

-Am,Vanessa ugye? 

-Igen,Liam?

-Igen,szóval ez a korepetálás hogy legyen?

A franc erre nem is gondoltam.

-Ümm,ma négykor a könyvtárban? -kérdeztem a cipőm orrát tanulmányozva.

-Tökéletes! -vágta rá széles vigyorral amit megbánt mert ijedten rám tekintett majd gyors köszönés után berohant a férfi mosdóba.

Liam szemszöge.~

Be kellett rohannom a mosdóba mert már a fejem száz százalék hogy nem az eredeti színében pompázik.Meg mostam az arcom és a tükörbe néztem.Hogy lehetek ilyen hülye?'Tökéletes?' Mit képzeltem? most biztos azt hiszi valami hülye pedálgép vagyok.De már most alig várom a négy órát.Ez a lány,meg babonázott...

.....

Ehhez a részhez ezt a dalt ajánlom.(:

Menekülés

A mai reggel más,nem a One Direction hanem Selena Gomez hangja ébresztett föl. a Tell Me Something I Don't Know  üvöltött az egész házban.
Kapcsold már ki! -üvöltöttem ingerülten.Nem volt hatásos,ugyanúgy üvöltött a zene.Rá pillantottam az órára ami 05:02-t mutatott.Azt hittem szív infarktust kapok azon nyomban.Idegesen fel keltem az ágyamból és a bátyám szobája felé vettem az irányt.Társaságom is volt.Anya és Apa ordítva verték a szobája ajtaját ami természetesen csukva volt.Rájuk pillantottam azzal a 'bárcsak egy gyereketek' lenne nézéssel és bementem a fürdőbe.Meg mostam az arcom,és meg akadt a szemem az ablakon.Ki volt nyitva és egy fa ág be hajlott rajta.Ki néztem de nem volt lenn senki.Már tudtam miről van szó.Én a nagy okos még kisebb koromban a bátyámmal alkut kötöttem hogy ha el visz a fagyizni meg őrzöm a szobájához való pótkulcsot hogy Anyuék ne tudjanak be menni.Töprengeni kezdtem: -Nessa hova is tetted?Már vagy 10 perce álltam a fürdőben mikor be villant.Rohanni kezdtem a szobámba,Anyáék csak értelmetlenül néztek rám.Fel "szakítottam" a szobám ajtaját és az ágyamhoz rohantam.Bingó! A macim nyakán levő nyakláncon a KULCS! Le szakítottam róla,és rohantam Apáékhoz.
-Most meg mit csinálsz? -üvöltötte Anya.
-Meg előzöm a hallás károsulást! -kiabáltam.
És bejutottunk.Azonnal a lap topjához vettem az irányt és kihúztam a konnektorból.
-Ezt meg hogy? -kérdezték meglepődve.
-Gyerekkor. -legyintettem mosolyogva.Épp hagytam volna el a szobát mikor Apa meg állított.
-Állj kisasszony! Ricky hol van? -kérdezte.
 -Nem tudom,de szerintem nézzetek ki az ablakon a fürdőben. -kacsintottam rájuk.A kulcsot kivettem a zárból,vissza ballagtam a szobámba és vissza feküdtem arra a fél órára. xd

Liam szemszög~.

07:00-kor meg szólalt Max George hangja a Glad You Came-el. (The Wanted)Mosollyal az arcomon ki keltem az ágyból és elkezdtem énekelni vele.

"The Sun Goes Down,the stars come out..."

Igen tudom ilyenkor úgy viselkedek mint aki meleg,na de ezt úgy se látja senki.Be léptem a fürdő szobámba és el intéztem a reggeli teendőimet.Be lőttem a hajam,és be fújtam magam Axe-al.Ma újra látóm Ő-t ezért már megéri.Az első suli napra így öltöztem föl.

Liam♥

 Le szaladtam a konyhába de Anya sehol nem volt,az asztalon egy cetlit találtam.

"Liam kicsim,el kellett mennem hamarabb.Reggelit tudsz csinálni magadnak a tízóraid pedig a mikrón.Sok sikert mára! Szeretlek.Anya."

Fancsali képet vágtam,nem szeretek úgy el menni suliba hogy nem beszélek vele.Nagy nehezen el készítettem a müzlim de 2 kanállal se ettem belőle mert csak Ő járt a fejembe.De fölöslegesen hisz ő úgyse gondol már rám,sőt már el is felejtett.Sokat vívódtam magammal ezen aztán az órára pillantottam.
-Bakker mindjárt el kések! El vettem a tízóraim és futó lépésbe mentem a suliba.Még időben be értem,a szekrényemet kezdtem el vadul keresni. 118,merre van? 100,102,130 merre keressem.Anyám! A folyosó közepén forgolódva megint neki mentem valakinek.
-Oh sajnálom!
-Nem,én sajnálom nem figyeltem.Segített fel szedni ez az ismeretlen lány a könyveimet amik sikeresen ki borultak a kezemből.
-Új vagy itt?Még sosem láttalak. -kérdezősködött.
-Igen,első nap. -pirultam el.
-Akkor üdvözöllek,itt mindenki nagyon jó fej és szerethető.Persze van kivétel. -mondta majd egy srácra pillantott szúrós szemmel aki mellettünk ment el.Erre muszáj volt el mosolyodnom.
-A nevem Jenna,Jenna Hale.És téged új fiú? -mosolyodott el.
-Liam Knight szolgálatára. -hajoltam meg előtte,erre mind a ketten el nevettük magunkat.Egyszer csak el kerekedett Jenna szeme és kiabálni kezdett.
-Helló,Nessa? Vany,Vanesaaaaaa! -és az 'a' betűt hosszan meg nyomta.Hátra fordultam és ott volt Ő.

Vanessa szemszöge~.

Az ott ő,nem ezt nem hiszem el.Máris a legjobb barátnőmmel flörtöl na ennyit a 'ma jól ki csípem magam hátha beszélek vele' elvről. :/Sokáig hezitáltam hogy oda mennyek-e.Ott beszélgettek,nevetgéltek én meg csak le fagyott tekintettel bámultam.

 

Vanessa

-Gyere már,süket vagy? -kiabált tovább Jenna.Jobb lesz ha most azon nyomban el rohanok,fogtam a táskám és berohantam a matek terembe.

..............

Ehhez a részhez én ezt a dalt ajánlom.(:

Az érkezés

És egy-két-há-négy öt-hat-hét nyolc!
-Nem lányok ez így nem megy! Én itt dolgozom azon hogy jók legyetek,és ti nem is figyeltek oda? -üvöltötte Emma.
Hogy Emma ki? A világ legrózsaszínebb,legszőkébb démonja.Hogy miért mondom ezt?4. osztályban kezdődött...Emma és én nagyon jóban voltunk,egészen addig a napig.Meghívott a születésnapi party-jára de nem mentem el mert el hívtak egy pom-pom meghallgatásra.Nem tudtam neki szólni,de nem sejtettem hogy ennyire megharagszik.Akkor azt mondta nekem.

"Vanessa,te mától az én szememben halott vagy!"

Sosem értettem miért háborodott fel ennyire,viszont betartotta amit mondott.Azóta ahol tud,ott alám tesz. Így van ez a pom-pom csapattal is,engem mindig hátra küld és még sorolhatnám.Ez az edzés elég hamar véget ért csak 3 órás volt! :O Igen,nálunk ez így megy! Keményen meg dolgoztat ez a hárpia.Az öltözőbe vettük az irányt,zuhanyoztunk stb..
....Eközben!

Liam szemszöge ~.

Reggel idegesen ébredtem,gyomor görccsel.Nem hiszem el hogy új suliba kell hogy mennyek.Legalább a texasi suliba volt egy haverom.Igen,én Liam Knight nem olyan vagyok mint a többi 16 éves srác.Hogy miért?Nem szeretem minden hétvégén le inni magam a sárga földig,nem volt még barátnőm és nem úgy beszélek mint egy hülye rapper és engem érdekelnek a művészeti dolgok.Anyukámat át helyezték ide New York-ba így iskolát kellet váltanom.Nagyon idegesítő ez az ingadozás,de anya azt mondta ez már az állandó lakhelyünk lesz.Semmi kedvem nem volt ma be menni ebbe az új suliba,hisz tudom úgy is ugyanaz lesz mint mindig meg vernek,meg szívatnak és sorolhatnám.Egyedül ebédelek és satöbbi,satöbbi.Nagy nehezen azért ki kászálódtam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt.Meg mostam az arcom,meg csináltam a hajam,fel öltöztem és indultam le reggelizni.

Liam♥

 

-Jó reggelt Liam!

-Szia Anyu!

-Hé,kicsim minden oké? -kérdezte aggódóan.

Csak rá néztem szenvedő tekintettel,és tudta mit érzek.

-Tudom kicsim,de megszokjuk! -és magához szorított.El vigyelek a suliba?

-Nem,el találok magam is!

-Biztos?

-Igen,anya! Tudod Liam Knight nagy fiú! -kacsintottam rá.

-Tudom,és hogy én mennyire büszke vagyok rá. -mosolyodott el.

-Szeretlek Anya!

-Én is kicsim.

El köszöntem tőle és el indultam.Már fél úton remegtem,nem tudtam mi vár rám.Nagy levegőt vettem és tovább mentem.Amikor megláttam az iskolát ismét remegni kezdtem.

-Nem,Liam! Erős vagy,nem lesz semmi baj. -nyugtattam magam.Nagy levegőt tettem majd be mentem.Nagyon furcsa érzés volt,senki nem nézett rám.Csak a maguk dolgával foglalkoztak,talán ez a suli más lesz.A folyosó végén volt rögtön az igazgatói iroda,kopogtam és bementem.

-Jó napot kívánok,Liam Knight vagyok az új diák. -köszöntem.

-Oh,jó napot! Lucy Benson vagyok az igazagtó.Szóval te lennél az új diák?

-Igen,én. -mosolyodtam el.

Kb. fél óráig beszélgethetünk,utána aláírtam pár papírt majd meg kaptam a tankönyveimet.

Uh,ha ez nincs 15 kg akkor egy se. Nagy nehezen kinyitottam az ajtót és valahogy el indultam.

...Eközben!

Vanessa szemszöge ~.

Végre mehetek haza,jaj. El indultam a folyosó fele,kinyitottam az ajtót amikor egy nagy puffanást hallottam.

Nagyon meg ijedtem,nem tudtam kinyit az ajtót valami el zárhatta.Valahogy ki préseltem magam,amikor észrevettem mit tettem.A kezem a szám elé tettem hirtelen.

Liam szemszöge~.

Na tessék egy órája vagyok itt,és már is meg vernek.Gratulálok! Kezdtem kinyitni a szemem,homályos volt minden.Annyit láttam csak hogy egy lány áll felettem meg rémülve.

-Áú,légyszi máskor kisebbet üss! -szólaltam meg.

-Jaj,ne haragudj nem akartam,épp haza indultam és nem láttalak.Annyira sajnálom,jól vagy?

Már tisztán láttam,épp válaszolni akartam a lánynak amikor bele pillantottam a szemébe.Látszott hogy tényleg aggódik.A szeme....el képesztő volt,ez a lány gyönyörű volt.És a haja,és az illata.

-Helló?Itt vagy? -kérdezte aggódóan.

-Jaj,igen! Semmi bajom,egy kis zúzódás.

-Oké,jaj nagyon meg ijedtem.

Vanessa szemszöge~.

Ezt nem hiszem el,hogy lehetek ekkora balfék?Hál'Istennek hogy jól van...BAROM,BAROM,BAROM! Ekkor bele néztem az ismeretlen srác szemébe,asszem ki kapcsolt minden.A szeme,az illata, a szája.Nem,VANESSA! A szerelem nem való neked,nem.Nem,nagyon zavarba lehetek.Jobb ha elmegyek.

-Örülök hogy jobban vagy,még egyszer ne haragudj!Most nagyon kell sietnem,szia. -köszöntem el gyorsan.

-Rendben,szia. -köszönt még mindig a földről.

Áh,nem ez nem én vagyok.Visszafordultam az ajtóból,és a kezem nyújtottam felé.Erre fel nézett rám,ne kérlek azokkal a gyönyörű szemeiddel ne.

-Köszönöm. -mosolyodott el.

-Nincs mit. -majd mint egy őrült el rohantam.A parkig meg sem álltam,le ültem egy fa alá és gondolkoztam.Vagyis inkább vigyorogtam.Nem tudtam mi van velem,csak Ő rá tudtam gondolni.

Liam szemszöge~.

Ez a lány! Más,más mint akikkel ez előtt találkoztam.Ez az érzés...mi? A gyomoromban...Nem az nem lehet! Vagy mégis? Pont így találkoztam vele,most biztos azt hisze hogy ilyen lúzer vagyok ami igaz,de akkor is.De holnap újra látom. -elmosolyodtam.Csak ő jár a fejemben.♥

............

Ehhez a részhez,én ezt a dalt ajánlom.. :)